Most egy kis rinya jön, mert ez már a harmadik bejegyzésem, és még nem volt. ;)

Szóval ma kibukott a barátaimból, hogy mindig ők hívnak engem vhova, én bezzeg őket soha sehova. Mindez annak kapcsán, hogy szombaton egy nagyon kedves ismerősömmel voltam pálinkafesztiválon, és mikor vasárnap egyikük megkérdezte, megyek-e ugyanoda, mondtam, hogy köszi, de én már voltam. Mint utóbb kiderült, ment kb az egész társaság, lányok-fiúk, mindenki a pasijával, vagy amije van... szóval nem arról volt szó, hogy borzalmasan érezték magukat nélkülem, csak az elvről. És valóban: ha buli van, ők mindig szólnak, mindig hívnak, még ha néha nem is megyek, én pedig tényleg sehova nem tudom őket visszahívni, elismerem. Egyikükkel néha biciklizünk együtt, vagy pl vásárolgatunk, mászkálunk a másikkal, de valóban, ezen kívül nincs olyan társasági életem, hogy viszonozni tudjam a kedvességüket.

Szóval egyfelől igazuk van.

Másfelől viszont, és ez az, amit nagyon fájlalok az esetben, nagyon is igazságtalanok. Akivel a pálinkafesztiválon voltam, őt nem ismerik; kb 3 havonta egyszer futunk össze, olyankor pedig tökre örülünk hogy látjuk egymást, ezek viszonylag bennsőséges, baráti beszélgetések/iszogatások. Nem volt előre eltervezve, hogy a pálinkafesztiválra megyünk, csak mikor a Deákon kimásztunk az aluljáróból, akkor láttuk, hogy banzáj van... nem tudom, ekkor fel kellett volna-e hívnom a másik társaságot, hogy hé srácok, itt várunk, de őszintén szólva nem ugrott be a dolog, mert előző este buliztunk együtt (ahova ők hívtak, ez igaz. :( ) Szóval nem érzem úgy, hogy ha vadidegenekkel találkozom, őket is be kéne szerveznem, főleg amíg ilyen ritkán találkozom nevezett, számukra legalábbis vadidegenekkel. Ha előre megfontolt szándékkal mentünk volna a fesztiválra, úgy még oké, de így... szerintem nincs teljesen igazuk, hogy ezért hibáztatnak.

Az pedig a másik, hogy ők tulképpen ott voltak, jól mulattak, mindenki azzal, akit szeret (éljen az ötödik kerék, as always - ráadásul nem szeretem látni, ahogy a barátaim egyike kibújik a bőréből a "párja" hatására... szóval lehet hogy nekem nem lett volna akkora fless, de persze most nem erről van szó, hiszen én nem hívtam őket). És ezek után számon kérték rajtam, hogy miért nem szóltam nekik...

Szóval ez most nem esett jól. Tudom, gyerekes, mi több, kislányos ilyesmiken picsogni, de per pill szembesülnöm kellett vele, h rajtuk kívül kb nem nagyon vannak közeli barátaim, és ha ők se lennének, akkor aztán végképp meg lennék lőve. Ehhez képest meg előállnak egy ilyennel.

Meg aztán mi van, ha vannak, akik rendezik a bulikat, mert olyanok, és vannak, akik csak ott vannak? Nekem már a házigazdáskodás/vendéglátás gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom, bár tudom, hogy ez se mentség, és egy alávaló, rideg, másokra oda nem figyelő alantas lény vagyok, amiért nem szóltam mindenkinek, hogy emberek, itt vagyunk kettesben a pálinkafesztiválon, gyertek Ti is... :S